2018. március 10.
Írta: Török Zoltán (TZ),
tréner és tanácsadó, coach, AMM terapeuta

Életem központi témája a segítés, az emberek életének jobbá tétele. Tevékenységemet holisztikus szemléletben végzem, tapasztalatom szerint ez az, ami igazán működik. Szándékom szerint ez az írás, valamint a következő írások is ebbe a keretbe illeszkednek majd.

Azonosulások az emberekben, ahogy én látom – Elemző-feltáró cikkek arról, ahogy személyként megnyilvánulunk a világban, és arról ami mögötte van

A cikksorozatban azzal az alapvető emberi jelenséggel foglalkozom, amit leginkább az „azonosulás” szóval lehet leírni. Azonosulás mivel? Szerepekkel és pozícióval, – pl. munkában, családban, – nézőpontokkal, véleményekkel, hitrendszerekkel, úgy általában gondolatokkal, érzésekkel, de akár csoportokkal, csapatokkal, – pl. a sportban, – sőt még tárgyakkal is. A teljes lista felsorolása hosszú lenne, csak a fontosabbakat említettem.

Az azonosulások végső soron meghatározzák az életünket és az életminőségünket. Arról van szó, az említett dolgok az identitásunk részét képezik. A „Ki vagy Te?” kérdésre a legtöbben nevük után ezeket az azonosulásokat kezdik felsorolni.

Van egy másik közös kifejezés az azonosulásokra: „egó”, ám ezt a cikkekben igyekszem – amennyire elkerülhető,- szándékosan mellőzni, mert azt tapasztalom, hogy az mindenkinek más-más mögöttes jelentéssel bírhat. A lényegi tárgyalandó elem, maga az azonosulás.

Azt, hogy miért annyira fontos a téma, az első cikkben igyekszem részletesen kifejteni.

Azonosulások 1. – Miért fontos ez a téma?

Mi a baj, az azonosulásokkal? Ez nem a legjobb kérdés, mivel „baj” éppenséggel nincs. Ha ezt állítanám, az már éppen egyfajta sarkos vélemény, azonosulás lenne. Az, például. hogy Real Madrid, vagy Barca szurkoló vagy, az az egyediséged, életed része. Élvezheted a meccseket, szurkolhatsz ezerrel. Csak… ne legyél öngyilkos, ha veszít a kedvenced, ne kiabáld le a vesztes meccs után a barátaid vagy a családod fejét, stb. Érted mire gondolok itt azonosulás címén? Szeretnék rávilágítani arra, hogy élethelyzeteink és különösen azok belső megélése igenis könnyebbé válhat, ha felszámoljuk az azonosulást. Az azonosulás azt jelenti, hogy időlegesen vagy tartósan eggyé válunk, illetve váltunk az azonosulás tárgyával. Ha az adott dologban „kár” keletkezik, – az előző példában ez az elveszített „meccsünk”, – azt személyünk megkevesbedéseként, csorbulásaként éljük meg. Feleslegesen, legalábbis ez általában nem visz minket előre. Tudattalan cselekvésekhez, pótcselekvésekhez (pl. agresszivitás a környezet irányában, elvesztett meccs utáni ivás, csoki zabálás, stb.) vagy önmagunk indokolatlan leértékeléséhez („lúzer vagyok”), illetve káros indulat elfojtáshoz vezethet.

Azonosulni valamivel csak gondolati-érzelmi úton lehet.

A legtöbb ember szünet nélkül gondolkozik. A gondolatok érzelmeket váltanak ki, illetve az érzelmek gondolatokat szülnek. Az igaznak vélt  gondolatok gondolati rendszerekké, érzelmi háttérrel megtámogatva, bebetonozódva hitekké válnak, melyek azután megszabják további gondolkodás módunkat, cselekedeteink irányát, módját, azt, hogy kinek gondoljuk magunkat, szerepeinket, a különböző nézetekhez, eszmékhez való vonzódásunkat, csoportokhoz való kapcsolódásunkat, stb. A részeinkké válnak. Ha valami, vagy valaki ezután nem passzol a képbe, szembe megy, az kiboríthatja a bilit. A túlzott ragaszkodás, az új információkra való nyitottság, az újragondolás vagy a változtatás lehetőségének elvetése sokszor kifejezetten a boldogságunk ellen hathat.

Kedves Olvasó, gondold végig, akár most: milyen és mennyire erős azonosulásaid vannak! Ha valami az adott téren szerinted nem „odaillően” alakul, hogy reagálsz? Átmész durva reakcióba, méltatlankodsz hosszasan és tartósan a témába ragadva, panaszkodsz fűnek-fának, iszonyúan sajnálod magad? Ha elszállt a lelki békéd, biztos lehetsz benne, hogy bekerültél az azonosulás csapdájába. A felsorolt reakciók ritkán segítik elő az élethelyzetek javulását, de ami a legfontosabb, negatív érzések, gondolatok eluralkodását jelzik, ami nem kellemes és akár negatív spirált is okozhat. Újabb és újabb témákat (a múlt és jövőre vonatkozóan) amin rágódhatunk és amelyek még mélyebbre húznak.

Az azonosulásokat, – különösen a mélyebbről, pl. gyerekkori „beprogramozásból” származó, folyamatosan felbukkanó, erős negatív érzelmeket kiváltókat, – nem feltétlenül egyszerű felszámolni, ugyanakkor mégis lehet nagyon egyszerű és direkt módot is találni az életünk jobbá tételére. Fontos tisztázni, hogy az azonosulások megszüntetése nem jelenti az egyéniség, egyediség feladását, szürke vélemény nélküliséget, sem azt, hogy manipulálhatóvá válnánk. Ellenkezőleg. A nézőpontok tágulását, új dolgokra szempontokra való rálátást, az élet sokszínűségére való rácsodálkozást, felismeréseket és tisztábban látást eredményezhet.

A további cikkekben konkrét témákra, helyzetekre értelmezzük a kérdéskört és beszélünk a megoldásokról.