Eckhart, Kim és csapatuk folyamatos támogatást nyújt a közösségnek. Ingyenesen elérhető tanításokat is tettek közzé:

Kérdés:

Beszélnél a lelkiismeret szerepéről a felébredés megtapasztalásában? Hogyan nyilvánul meg az erkölcsileg helyes és helytelen érzékelése az egós állapotban, szemben egy felébredettebb állapottal?

Eckhart Tolle:

Lelkiismeret.

 A furcsa dolog az, hogy néhány nyelvben, például a francia vagy a spanyol nyelvben, a tudatosság és a lelkiismeret ugyanaz a szó. Nincs külön szavuk a tudatosságra és a lelkiismeretre. Az angolnak külön szavai vannak, a németnek külön szavai vannak, a franciának és a spanyolnak nincsenek. Nem tudom más nyelveknél hogy van.

 Tehát a lelkiismeret természetesen a helyes és a helytelen intuitív ismerete. És mélyen belül, mindenkiben megvan, egyformán, ott mélyen belül, mindenkiben tudatosság van, amelyet az egós elme elhomályosíthat.

Csak amikor a jelenlét elkezdi irányítani az életedet, elsősorban a jelenlét révén élsz, akkor nem lesz többé nincs kétséged a helyesről és a helytelenről. A helyes cselekvés spontán módon történik, és nem okozol szenvedést másoknak, hogy nagyobbá tedd, vagy megvédd magad. Az ego beszélhet a lelkiismeretről, vagy arról, hogy mi helyes vagy helytelen, de amikor a valós helyzetekről van szó, az ego mindig először önmagát szolgálja ki. Tehát szenvedést fog okozni másoknak, anélkül, hogy tudná. Az egós állapotban nincs empátia. Minél inkább az ego szorításában vagy, annál kevésbé vagy empatikus más emberekkel vagy más életformákkal. Tehát a lelkiismeret teljesen hiányzik.

Az empátia érzésének képessége el van fedve. Valahol ott van, lent a mélyben. De el van takarva. És nem tudod érzékelni az utad egy másik ember bensőjéhez, ami az empátia.

Szóval, ez szinte olyan, mintha egy fogyatékosságtól szenvednénk. Természetesen, egy hibás működés. És így hozzák létre ezt az óriási szenvedést az emberek más emberek számára. Beleértve a gyilkosságokat. Mert már nem tudod, mit csinálsz. Most már nem tudod, mit csinálsz. A kereszten lévő Jézus szavaival: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

És nem tudván mit csináltok, néhányan feltehetitek a kérdést: hogy érted azt, hogy „nem tudják, mit csinálnak”?

Ha mondjuk van egy terrorista, mint például az az ember Norvégiából, aki körbe menve embereket lőtt le, ilyenkor neki van bizonyos racionális – látszólag racionális – magyarázata arra, amit csinál. Mindent elmagyaráz, le tudja írni, hogy így van, ez az egész. „Számomra mindennek van értelme” – mondja. Hogy milyen értelemben lehet ez úgy, azt nem tudja. Jól érzi magát abban, amit csinál. Nos, igen, ő a fogalmi ismeretek szintjén tudja ezt. Tudja, mit csinál.

De az emberben kétféle módon lehet tudás. Az egyik a fogalmi ismeret. Amikor sétálok az erdőben, bizonyos mértékben ismerem az erdőt, fogalmi szempontból.

A fákat, tudom néhány fa vagy növény nevét. Tudom az erdő nevét. Egyéb fogalmi ismeretekkel is rendelkezhetek, sőt magamat is ismerem, mint formát, aki vagyok. Eckhart sétál az erdőben. Fogalmi szempontból tudom, mi történik. El tudom magyarázni: sétálok az erdőben, látom ezt a fát, látom azt, most a levegőbe szagolok, és ezt, meg azt meg tudom nevezni, és fogalmilag ismerem.

 De az, hogy valóban megtapasztalom-e az erdőt – attól függ, hogy aktív, vagy aktívált-e bennem egy másik szintű ismeret. És ez a nem-fogalmi tudás. És a nem-fogalmi tudásban ránézek egy fára, és érezni tudom és érzékelni tudom a fák létét vagy életteliségét. És felismerem az erdő teljességét minden körbenézéskor, és érezhetem, – meg tudom érezni – az erdő energiamezőjét. Bármilyen címkézés nélkül érzem annak életteliségét. Ismerem, de nem fogalmakon keresztül.

Ismerem magamat is az erdőben járás közben, de nem mint fogalmat: „Én, Eckhart, az író, az erdőben járok”, – ez egy fogalmizálás. De érezni tudom a tudatosságot, aki vagyok. Ez a mélyebb megismerés, és csak a tudatosságon keresztül vagyok az, aki a fogalmakon túl tudatában lehet az őt körülvevő életteliségnek. És csak amikor rácsodálkozom az erdőre és elbűvöl. Ezt megelőzően, ha csak az erdővel kapcsolatos fogalmi ismereteim lehetnek, a fejemben van néhány gondolat, amelyek azt mondják: „Ó, ez egy szép erdő!” De ezt nem igazán tudom. Természetesen nem lennék képes érezni az erdő szentségét. Nem ismerném az erdőt ezen a szinten.

Csak felületesen ismerném.

És tehát, mivel oly sok ember azonosul fogalmakkal, az egész tudatosság fogalmak felhalmozódásából áll, beleértve azokat a fogalmakat is, amelyek magukról alkottak. Ez csak az ego. Koncepciók másokkal kapcsolatban. Mentális fogalmaik, – megnevezés, megítélés, vélemények – révén kapcsolódnak másokhoz. És a fogalmak könnyen megkavarodnak. Koncepciók együttese az emberek fejében, mélyebb ismeretek hiányában, ezek a fogalomcsoportok, amelyekből az emberek állnak, nagyon gyakran feszültté válnak más fogalmaktól. Az ego. Csak nézd meg az internetet, miket írnak az emberek. Néhány ember mérges és ideges lesz. Tele van ezzel. Agresszió. Koncepciók melyek más fogalmak ellen küzdenek. Nem más emberekre vonatkoznak, ez egy fogalmi valóság. Próbáljuk túlélni. Ez mind az ego őrületének része.

Tehát az a kérdés, hogy vajon a lelkiismeret magában foglalja-e az empátia képességét. És csak akkor lehetsz empatikus, ha a tudás második, mélyebb szintje aktiválódott benned. Tehát, ha már nem ejtenek csapdába a fogalmak. Tudod használni őket, de nem vagy a csapdájukban, nem vagy a fogalmak börtönében.

Ekkor hirtelen rájössz, hogy amikor egy másik emberhez kapcsolódsz, empatikus vagy, ami azt jelenti … A szó egyébként, azt hiszem, csak 200 éves, vagy akörüli. Angolba a németből érkezett. Egy német kifejezés fordítása, amely nem ekkortájt született. A német szó az „einfühlung”, ami azt jelenti, hogy „beleérzed magad valakibe”.

És akkor te nem … Most már tudod, mit csinálsz. Nem tudsz, valójában nem hozhatsz szenvedést, ha empatikus vagy. Olyankor valami megállít téged. Olyan, mintha magaddal csinálnád.

 Úgy tűnik, hogy növekszik, fokozatosan növekszik az empatikus képesség. Ha a múltba nézünk, amikor például az emberek szeretették megnézni a kivégzéseket a falu vagy a város terén. És a fogyatékosság kinevetése is gyakori volt. A fogyatékkal élőkkel nagyon rosszul bántak. Úgy tűnik, hogy nehezebb volt nekik megérteni őket. Ki tudja.

Még egy olyan könyv is van, amivel a közelmúltban találkoztam, – nagyon érdekes, – hogy valaki beszámolót írt – sajnos nem emlékszem a szerző nevére, aki írta, –  világtörténeti beszámolót írt az empátia növekedésének szempontjából. És a könyv címe: Az empatikus civilizáció.

Tehát ez mindig a tudás két szintjéhez kapcsolódik. A fogalmakon keresztüli ismeretnek megvan a maga helye, de nem tesz téged teljes emberré.

 Csak ha a mélyebb szint aktiválódik, akkor nevezhetjük ezt a tudás egységének, akkor válsz igazán emberré.

(fordítás: Török Zoltán)