Home Meghaladni a félelmünket -Eckhart Tolle különleges üzenete

Meghaladni a félelmünket -Eckhart Tolle különleges üzenete

Meghaladni a félelmünket -Eckhart Tolle különleges üzenete

Eckhart, Kim és csapatuk folyamatos támogatást nyújt a közösségnek. Ingyenesen elérhető tanításokat is tettek közzé: https://bit.ly/ETfreeteachings

 

Hogyan kezeljem a félelmemet?

Eckhart Tolle:

De amikor én tényleg attól félek, hogy elveszítem az összes pénzemet a tőzsdén, megbetegszem, vagy elveszítem egy szerettemet, azt hogy tudom kezelni?

Ez megint a félelem, a kérdés a félelemmel kapcsolatos. Hogyan bánjunk azzal a félelemmel, hogy esetleg elkapunk egy betegséget, elveszítünk sok mindent. Sok ember megtapasztalja a félelmet most és nemcsak a vírustól, hanem annak a következményeitől is, ami most történik. Üzleti vállalkozások bezárnak, minden bezár, nagyon furcsa, hogy ez történik. Olyan mintha ez az „elfoglaltság” (busyness) kikényszerített bezárása lenne, nem egyszerűen a világban levő üzleti (business) tevékenységé, hanem az „elfoglaltságé”. Kikényszerített, hirtelen befejezése ennek. Sok repülő nem száll fel már, és városok ürültek ki hirtelen. Mintha… Eddig a világ láthatóan elfoglalt volt, zajos, elfoglalt, minden mozgásban volt, a világban mindenki bele volt feledkezve a tevékenységébe, elveszett az elméjében.  Most hirtelen, mintha valaki egy pillanat alatt azt mondta volna: zárjuk ezt le. Óh!

Majdhogynem egy kikényszerített csend. Az történik pontosan, amit most emberek millióinak kell megtapasztalnia. Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan a belső békét is megtapasztalják. De a lehetőség a felébredésre sokaknak adott, ha túl tudnak jutni a félelmen, a gondolatok okozta félelmen.

De hogy lehet a félelmet okozó gondolatokon túllépni?

Nos, ez igényel egy kis éber tudatosságot, de ha itt vagy velünk, valószínű, hogy ez már megvan Neked.

Azt értem alatta, hogy tudatában vagy annak, hogy mi folyik az elmédben. Észreveszed, és ahelyett, hogy teljesen azonosulnál az elméddel, a háttérben ott van a tudatosságod arról, hogy mi megy végbe az elmédben. Ez teljesen más, mert ez a tudatosság teljesen más dimenziója, a tudatosság, az éber tudatosság, teljesen más, mint a gondolat. Az éber tudatosságod tudja, hogy mi folyik az elmédben, és tudja, hogy a szokásos haszontalan gondolatokat gyártod. Ez a felismerés, – most szavakba öntöm ezt, mert a nyelven keresztül kommunikálunk, – de ez a felismerés, hogy ezek a mindig haszontalan és romboló gondolatok átmennek az elmémen. Ez a felismerés nonverbális, mert szavak előtti, vagy utáni, mert tudatossággal jön, és egy egyszerű felismerése van annak, hogy ami van a fejedben az nem segít. Ettől csak félni fogsz és boldogtalan leszel, ezt le kell szögezni. Az összes probléma, amit ő – férfi vagy hölgy, – említ itt, három: hogy félek, hogy elvesztem az összes pénzemet, megtakarításaimat, befektetéseimet, megbetegszem, vagy valami rossz fog történhet egy szerettemmel. Szóval félted magadat, féltesz másokat. És ez természetesen most nem történik, a dolgok amiktől fész, de megtörténhetnek, mondja az elme. És jobb ha erre most gondolok, mert esetleg megtörténik… Természetesen, ha megtörténne, akkor szembenéznél a helyzettel, az éber tudatosságod erejével. Szembenéztél a betegséggel, szembenéznél a pénzveszteséggel és még egy szeretted elvesztésével is szembenéznél, vagy azzal, hogy a szeretted szenved. A jelenléted erejével szembe tudsz nézni ezekkel.

De amit nem tudsz megtenni: nem tudsz felülkerekedni ezeken a problémákon, illetve nem tudsz velük szembenézni, mert csak a képzeletedben léteznek. Még meg sem történtek. Ezért van az, hogy egyáltalán semmit nem tudsz tenni velük kapcsolatban. Valójában, egyszerűen minél többet gondolsz rájuk, annál jobban felerősödnek. Egy teljesen illuzórikus világ az, amitől szenvedsz. Haha. Így, ha van benned egy minimális jelenlét, hirtelen tudatosodik, hogy mit is csinálsz magaddal. Nos, nem arról van szó, hogy saját akaratodból csinálod ezt magaddal, azt mondhatnánk, hogy ez megtörténik veled. Szóval légy tudatában, hogy mi történik veled, mert a gondolatok az elmédben, – gyakorlatilag az összes gondolat, a tudatosság hiányában, – megtörténik veled, nem te választod őket. Az emberek azt mondják: „ezt gondolom”, – de te nem gondolkodsz, a gondolkodás történik veled. Amikor nem vagy tudatos, akkor a gondolat hatalmában vagy, ki vagy szolgáltatva annak az energiamezőnek, amit úgy hívunk: a gondolat.  Ő benned él és birtokol téged. Nem tudod ezt.

Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy ez nem, a félelemmel teli gondolkodás, ez nem olyan dolog, amit csinálsz, – mert mikor azt mondod: „igen, ezt csinálom, de nem tudom megállítani”, – de nem, nem te csinálod, hanem történik veled! Szóval, egyesek azt mondják, – érzékelik ezt: „Miért csinálom ezt magamnak?”. Ez már egy jó első lépés. „Miért okozok szenvedést magam, azzal, hogy mindezekre gondolok?” Majd a következő lépés az, hogy rájössz: nem igazán én vagyok az, aki ezt teszi, hanem önmagukat szolgáló gondolatformák, amelyek fejemben kavarognak, folyamatosan. Amelyek boldogtalanná tesznek, amelyeknek nincs hasznos céljuk. Nem segítek magamnak, vagy másnak, azzal, hogy ezekre a dolgokra gondolok, azzal, hogy rossz dolgokat vetítek előre, amelyek megtörténhetnek. És tehát, a arra való tudatossággal, hogy mi történik az elmémben, először jön el a szabadság pillanata. Mert ezelőtt nem volt szabad akaratod. Éber tudatosság nélkül nincs szabad akaratod. A kondicionált elme hatalmában vagy.

Szóval, mit teszel?

Felismerted, hogy ami történik veled, az nem szolgál hasznos célt. Ez fontos felismerés, mert ezelőtt, a tudattalan elmének van egy feltételezése: hacsak nem aggódsz sokat, akkor nem ellenőrzöd az életedet. Az az illúziód van, hogy minél többet gondolsz a haszontalan dolgokra – amiről nem is tudod, hogy haszontalan, -, minél többet gondolsz az életed problémáira, annál inkább gondolkoznod kell ahhoz, hogy az egészet egyben tartsd. Igazán aggódnod kell, a világ minden problémája miatt. Ha nem aggódsz, „az élet a darabjaira fog hullni” – ez a mögöttes feltételezés. Ez természetesen egy illúzió. Tehát az aggodalom, az aggódás, a félelmekről való gondolkodás nem akar véget érni, és tudnod kell, hogy van egy lendülete. És nem tudsz harcolni ellene. Ha harcolsz ellene, akkor csak erősebbé teszed. Plusz energiát adsz neki.

Tehát, nem akaraterővel tudod a gondolkodást megállítani, ahogy éppen most mondtam. Meg tudod megállítani rövid időre, de hosszan nem, akarattal. Tehát úgy tudod megállítani a gondolatot, hogy először is nyugtázod nem csak a hiábavalóságát, hanem a romboló voltát is, az ilyen gondolkodásnak. Aztán elkezded meglátni, azt, hogy a boldogtalanság nagy részét az elmédben levő történeteiddel hozod létre.

És abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, választhatsz: Benne maradsz a félelemmel teli gondolatok áramlatának sodrásában, vagy, mondhatod azt: „Azt választom ezúttal, hogy elvonom a figyelmemet a félelemmel teli gondolkodásról.” Szavakba öntöm ezt.

De hova megy? A félelemmel teli gondolat az egész figyelmedet akarja, az egész tudatosságodat akarja folyamatosan, és azt mondja: „Nem, nem engedem, akarom ezt!” És te ekkor azt mondod: „Nem, én nem akarok már arra menni többé.” Nagyon egyszerű, a figyelmedet máshova viszed. Valami másra van szükséged, először is. Azt javaslom, hogy érezd a belső testedet! Vidd oda a figyelmedet. Mondjuk felébredsz éjszaka, vagy reggel és irányítsd figyelmedet, – ahelyett, hogy gondolkoznál, -, irányítsd a figyelmedet egyenesen a kezeid energiamezejére. Azután ott tartod. Ez nem igényel akaraterőt, csak egy egyszerű elhatározás. És kitartasz mellette. Érzed a belső életteliséget a kezeidben. Ez lehorgonyoz. Hogy kilépj az elmédből a jelenbe. 

Tudod érezni az energiát a kezeidben? Én tudom, és ez mindig csodálatos, érzem az energiát a kezeimben már sok éve. Ez mindig friss és új, és soha nem fáraszt, ha erről beszélek. Mert ez mindig friss és új. És természetesen nem csak a kezek. Ha nem tudod érezni az energiát a kezeidben, csukd be a szemed és kérdezd meg magadtól: Mondjuk a jobb kezed, vagy ha a bal kezed, akkor bal kezed, és kérdezd meg magadtól, hogy a bal, vagy a jobb kezed még mindig ott van-e. Ott van még? Honnan tudod, hogy még ott van? Éppen most, honnan tudod, hogy ott vannak? Most nem tudhatod, mert visszaemlékszel, hogy láttad őket pár másodperccel ezelőtt, ez nem a tudása annak, hogy most ott vannak-e, akár el is tűnhettek azóta.

Becsukod a szemed, nem mozgatod a kezedet, honnan tudod, hogy ott van? Tudhatod, hogy ott vannak, de hogyan történik ez? Mi ez, honnan tudod? Érzed ezt, de mi az, amit érzel? Az energiát érzed a kezeden belül. Először csak nagyon finoman. Tehát, éberen kell figyelned, hogy megérezd. De aztán ez az éber figyelem a testbe irányul, lekerül a gondolkodásról. És hirtelen a kezeidet élőbbnek érzed, mint azelőtt.  Ez még csak a kezdet. Érezheted mindkét kezedet egyszerre is. És arra is rájössz, hogy képes vagy érezni más testrészeidet is. A lábfejeidet is egyidejűleg. És a lábaidat. Azután tudára ébredsz egy mindent átható elevenség érzésnek az egész testedben. Egy energiamezőnek. És a csodálatos dolog, … ó, – most jut eszembe – még annak is tudatára ébredhetsz, hogy lélegzel, mert az a testhez kapcsolódik. És belélegzel a testbe, a lélegzet beáramlik és kiáramlik, és minél inkább figyelsz a testedre, annál jobban tudatában leszel a légzésednek is, és minél inkább tudatában vagy a légzésednek, annál inkább tudatos leszel a testedre. Egy csodálatos elevenség van ott.

És mi történt az elmetevékenységeddel? Most alábbhagyott, majdnem teljesesen vagy teljesen. Mert nem tudsz egyszerre tudatos lenni a belső testedre és ugyanakkor gondolkozni is. Néhány gondolattöredék lehet ott, természetesen, de nem egy folyamatos gondolatfolyam, az nem lehetséges. Mert a figyelmed, a tudatosságod áttevődött a koncepciókat gyártó elméből a belső testedbe.

 

 

 

 

.

(fordítás: Szekeres Veronika és Török Zoltán)

Author: MOST közösség

MOST közösség

Leave a Reply