Home Tudatosnak maradni megpróbáltatások idején -Eckhart Tolle különleges üzenete

Tudatosnak maradni megpróbáltatások idején -Eckhart Tolle különleges üzenete

Tudatosnak maradni megpróbáltatások idején -Eckhart Tolle különleges üzenete

Eckhart, Kim és csapatuk folyamatos támogatást nyújt a közösségnek. Ingyenesen elérhető tanításokat is tettek közzé: https://bit.ly/ETfreeteachings

 

Eckhart Tolle:

Szeretnék megosztani veletek egy rövid részletet a Bibliából… Nem túl gyakran fordul elő, hogy a Bibliából olvasok egy tanítás részeként. Ez az Újszövetségből származik, és egy példabeszédet mond Jézus. Nagyon mély és feltétlenül releváns a jelen időben. Szóval, kezdjük!

„Mindenki, aki hallgatja ezen szavaimat, és meg is fogadja azokat, olyan lesz, mint az az ember, aki házat épít, aki mélyre ásott és az alapot a sziklára tette. Az eső esett, az árvizek jöttek, a szél fújt és döngette a házat, de az nem esett össze. Szilárdan a sziklára lett építve, és mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem fogadja meg őket, olyan lesz, mint egy bolond, aki a házát homokra építette. Az eső esett, az árvizek jöttek, a szél fújt és verte a házat, és az összeomlott, és teljesen tönkrement.”

Tehát értsük meg ennek mélyebb jelentését. „Mindenki, aki hallgatja ezeket a szavakat, és meg is fogadja azokat”, nyilvánvalóan bárkire vonatkozik, aki meghallgatja a tanítást és gyakorolja a tanítást, és természetesen Jézus tanítása a következő: Találd meg a mennyek országát, ami benned van, nem máshol a térben vagy időben. Keresd meg a transzcendens dimenziót, a mennyországot, amely benned van. Ami a tudatosság mélyebb vagy magasabb dimenziója, hozzáférhető mindenki számára, és az ember, aki a házat építi, te vagy. A ház te vagy, árvizek jönnek, az eső Isten házát veri, és ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy valamiféle megpróbáltatást tapasztalsz az életedben, – ahogyan ez elkerülhetetlenül meg fog történni. A meglehetősen extrém csapások valamilyen formáját. Akár személyes szinten, vagy akár a kollektív szinten, ahogy azt most tapasztaljuk. Most, ha nem mentél elég mélyre, – mert emlékszel, te vagy a ház, – ha nem mentél elég mélyre, semmit sem találtál a fogalmi gondolkodáson túl, akkor az árvizek, az eső, a szél, bármilyen csapás is ez – ebben az esetben tudjuk, mi az, – elpusztít téged. És még akkor is, ha nem betegszel meg, vagy nem fertőződsz meg a vírussal, a félelem felemészt, ahogy jelenleg emberek millióit emészti fel. És miért félsz? Mi a félelem? A félelem bizonyos gondolatformák, amelyeket kivetítesz magadnak egy jövőbeli pillanatba. És nem vagy jelen, mert ha jelen lennél, akkor rájönnél, hogy ebben a pillanatban nincs mitől félni. Csak akkor emelkedik elő a félelem gondolatformaként, ha elhagyod ezt a pillanatot. Ami azután érzelmet hoz létre. Tehát mit jelent akkor mélyre ásni és alapot találni a sziklán? Mi ez a szikla, a ház – ami te vagy – alapja? Te vagy ez a ház.

És szeretném, ha most részt vennétek egy kis meditációban, hogy szemléltesse és lehetővé tegye Neked, hogy első kézből megtapasztald, mit jelent mélyre ásni. Egy pillanatig tudatosítsd, hogy lélegzel. Légy tudatában magadnak. Ne a fogalmi énednek, ne a személyes történetedet tudatosítsd vagy ne valamilyen megfelelő jövőbeli pillanatot, hanem légy tudatában önmagadnak, úgy, hogy mint tudatos jelenlét. A tudatos jelenlét mezőjeként. És a gondolkodás nem segít ebben neked. A gondolkodás akadály, tehát mélyebbre mész, mint a gondolkodás. És teljesen éber lehetsz, és jelen lehetsz, nagyon kevés elme-aktivitás mellett is. És úgy, hogy meglátod a mély identitásod megvalósulásának kezdetét, – amit néha én lényegi identitásnak hívok. És a lényegi identitásod elválaszthatatlan a jelen pillanattól. Az időtlen örök jelen, a tudatosság egy annál mélyebb dimenziója, mint amelyikkel általában azonosulsz. És ez a jelentése a mélyre ásásnak, a megingathatatlan alap megtalálásának, amely mélyen benned van, és mindenkiben.

A megpróbáltatás csodálatos lehetőség, mert a csapások kényszerítenek, hogy menj mélyebbre. A megpróbáltatás arra késztet, hogy ráébredj annak a mélyebb dimenziójára, aki vagy. Miért kényszerít téged a megpróbáltatás? Mivel az élet szinte elviselhetetlenné válik, amikor csak a felszínen élsz, az érzékelés és a fogalmi elme felszínén. Aztán meghallgatod a híradásokat, és mindenfélét olvasol, és mindenki félelemben van. Ez az a ház, amelyet homokon építettek, hogy amikor az árvíz jön, a szél jön, a viharok jönnek, a ház összeomlik. Ez azt jelenti: – te vagy az, te vagy a ház ebben a példabeszédben, – hogy elveszel a szélsőséges szorongás állapotában. Rendkívüli szenvedés, bár valójában még nem történt semmi. Hacsak nem kaptál el betegséget, erről beszélünk majd legközelebb. Rendben …

A ház, a házad, a ház, amely te vagy … A felszínen élsz? A házát homokon építetted, vagy képes vagy ásni és megtalálni az alapot magadban, ami megszabadít a félelemtől? Most, amikor a dolgok jól mennek, nem valószínű, hogy a legtöbb ember foglalkozik a mélyebbre menéssel. Minek? Mi van, ha a dolgok rendben vannak? Várom a következő vakációmat, jön a hétvége, vagy bármi más. Egy jó kis étel vár rám, minden a komfortzónában van, a komfort zónámban vagyok. Soha nem hallottam senkiről, aki a komfort zónájában ébred fel. Nincs semmi baj a komfortzónákkal. Élvezd őket, ha itt vannak.

Ezek egy ideig fennállnak, és akkor valamiféle nehézség lép fel, akár személyes szinten, akár kollektív szinten. A megpróbáltatások kisebb formái, és néha hatalmas csapások. Potenciális szerencsétlenségek, vagy olyanok, amelyek nyomán hirtelen szembe kell nézned a halállal, valami nagy veszteséggel, súlyos betegséggel személyi szinten vagy kollektív szinten. Háború, polgárháború, pénzügyi összeomlás, az országod megszállása. Mindenféle esemény megtörténhet, és jelenleg az úgynevezett világjárványt tapasztaljuk. Kollektív csapás, amely nem csupán egy embert érint, hanem most egyszerre milliókat. És ez egy meghívás arra, hogy mélyebbre menj. Mert ha nem, szenvedsz. Feleslegesen! Milliók vannak a félelem és szorongás állapotában. Használd azonban ezt inkább egy lehetőségként arra, hogy felébredj az elmével azonosult tudatállapotból, amely folyamatosan kivetíti magát a jövőbe, és amely felett nincs meg az irányításod. Soha nincs jelen, az elmével azonosult tudatállapot. Ez a homokra épített ház távol tartja magától a lehetőséget arra, hogy ezt a felismerést elérje, hogy sokkal mélyebb vagy, mint amit korábban ismertél. Kénytelen vagy mélyebbre menni, mert már nem bírod elviselni a szenvedést. A boldogtalanságot, vagy nevezd aminek akarod. A szorongást.

És tehát minden helyzetben a legfontosabb dolog a tudatosság állapota, amellyel a helyzetet fogadod. Nagyobb figyelmet kell fordítanod erre, csak azután a hírközlésekre, vagy bármi másra, amit hallgatsz és nézel. Igen, megteheted ezt is, de milyen a tudatállapotod? Ez olyan dolog, amivel kapcsolatban tehetsz valamit. Nem túl sokat tudsz tenni a külső helyzettel kapcsolatban. Óvintézkedéseket tehetsz, és amennyire csak lehetséges, segíthetsz másoknak. Ez mind jó. Megteszed, amit meg kell tenned, és talán most sok ember kényszerül otthon maradni. És hirtelen, igen, otthon kell maradnod, otthon maradsz privát elvonuláson. Most ez is egy lehetőség. Tehát, használd ezt a drága időt, amely itt van, mert ez része az emberiség felébredő tudatának. Szinte paradoxnak tűnik azt mondani, hogy valami, ami a felszínen nagyon negatívnak tűnik, és akadálynak tűnik az emberiség jóléte tekintetében, – és igen, pusztán fizikai szinten ez akadálya az emberiség jólétének, talán időlegesen igen, – de valami, ami akadálynak tűnik a hagyományos nézőpontból, valójában egy lehetőség arra, hogy ráébredj a mélyebb, – mondhatnánk magasabb, – szintű tudatosságra. Az emberek nem ébrednek fel, amikor a komfort zónájukban vannak, akkor ébrednek fel, amikor kikerülnek a komfort zónájukból. Nem mindenki teszi, ez egy lehetőség. Ha nem ébredsz fel, amikor már nem tartózkodsz a komfortzónádban, szenvedsz, boldogtalan vagy, ideges vagy, félsz. Most nem találod meg a sziklát.

A különbség a példabeszéd és a tényleges élet között a következő: Ebben a példabeszédben az ember már mélyre ásott, és már felépítette házát a sziklára, majd jöttek az áradások és így tovább, de a ház megingathatatlan volt. A való életben gyakran előfordul a szél, az árvizek és a házat verő esők – ez azt jelenti, hogy az életedben megpróbáltatások merülnek fel. A megpróbáltatás arra kényszerít téged, – ha még nem mentél mélyebbre -, arra kényszerít, hogy mélyebbre menj. És tehát még nem késő elkezdeni ásni a megpróbáltatások közepette. Sokan közületek, akik már az ébredés folyamatában vagytok, valószínűleg a legtöbben hallgatjátok ezt, és ami most történik velünk, az egy csodálatos lehetőség számotokra, hogy mélyebbre menjetek. Ennek elmélyítése, az ébredés felgyorsulása. Tehát, amennyire csak lehetséges, különösen amikor úgy érzed, hogy igen, egy félelemmel teli tudatállapotba és a félelemmel teli érzelmi állapotba sodródunk, amikor észreveszed ezt, ismerd fel, hogy ebben a jelen pillanatban nincs mitől félni. Erről neked magadnak kell megbizonyosodnod, hogy vajon igaz-e ez, vagy sem. Amikor félsz valamitől, az valamilyen elképzelt jövőbeni pillanattól van: el fogom kapni ezt a betegséget? Meg fogok halni? Egy szerettem elkapja majd? Egy szerettem, gyermekem, szüleim meg fognak halni? Elképzeled, hogy megtörténhet. De éppen most, ez nem történik meg. Tehát minden alkalommal, amikor úgy érzed, hogy a félelembe sodródsz, vedd észre: oké, elvesztettem a jelen pillanatot, és elvesztem az elmémben. A gondolkodó elmében. És akkor az érzelem ezt az elme tevékenységet tükrözi. Tehát abban a pillanatban, amikor észreveszed: oké, elvesztettem a jelen pillanatot, elvesztem az elmében, – térj vissza a jelen pillanatba.

Néhány hasznos dolog: Légy tudatában a légzésednek, legyél tisztában a tested belső energiamezőjével. A test él. Ott van ez az energia, ez az életenergia, amely átjárja a testet, érzed ezt. Lélegzel, érzed a test elevenségét. Tudatában vagy az érzékszervi érzékelésnek, körülnézel… Jelen vagy, és azután tudatára ébredsz annak a jelenlétnek, amely elválaszthatatlan attól, aki vagy. Ez egy csodálatos felismerés: több vagy mint a személy. Ez a jelenlét mélyebb, mint a személy. És szükséged volt a megpróbáltatásra ahhoz, hogy megtaláld, illetve elmélyítsd azt, amit már megtaláltál, de még nem volt mély ráébredés.

Tehát ez a nagyszerű lehetőség ideje. Használd, ne pazarold el. Van egy mondás, amely így szól: “Amikor az ego sír azért, amit elveszített, a szellem örül annak, amit megtalált”. Tehát ami a felszínen rosszul néz ki, lényegi funkcióval bír. Hamarosan ismét beszélek veled, közben légy itt, légy jelen, ne vessz el az elmédben, ne veszítsd el magad a félelemben. Találd meg és eressz gyökeret ebben a sziklában, amely a lényeg-identitásod.

Köszönöm.

(fordítás: Török Zoltán)

Author: MOST közösség

MOST közösség

Leave a Reply