---

Mese a Szeretetről, szeretettel Mindenkinek:

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember. Úgy hívták őket, hogy Tamás és Margit. Volt két gyermekük is, Jancsi és Juli.

Hogy megértsétek, milyenek voltak, tudnotok kell, milyen volt az élet akkoriban.
Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost. A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyen meleg bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és a puhaság. Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen Meleg Bolyhoshoz, az a veszély leselkedett, hogy megbetegszenek, összetöpörödnek és meg is halhatnak.
Azokban az időkben nagyon könnyű volt Meleg Bolyhost kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz és mondhatta:
– Szeretnék egy Meleg Bolyhost!
Akkor csak belenyúltál a zacskódba és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, ami egy kislány markában is elfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett és nagy bozontos Meleg Bolyhossá növekedett. Aztán rátetted az illető vállára, fejére vagy az ölébe, és az belesimult, ráolvadt és egész testében jó érzéssel töltötte el.
Az emberek mindig kértek egymástól Meleg Bolyhosokat, s mivel szabadon hozzájuthattak, nem okozott gondot eleget kapni belőlük.
Egyszer egy gonosz boszorkány odalopózott Tamás házához, míg Margit a kislányukkal játszott és a fülébe súgta.
– Nézd csak Tamás, látod azt a sok Bolyhost, amiket Margit Julinak ad? Tudod, ha így folytatja, végül kifogy belőlük, és akkor nem marad számodra.
Tamás meghökkent:
– Azt akarod mondani, hogy nem lesz annyiszor Meleg Bolyhos a zacskónkban, ahányszor csak belenyúlunk?
– Nem bizony – felelte a boszorkány – egyáltalán nem – és ha egyszer kifogytál, annyi. Több nem lesz.
Tamás szívére vette a dolgot, és elkezdte figyelni, hányszor ad Margit valaki másnak Meleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni, és ingerült lett, mert nagyon szerette Margit Meleg Bolyhosait, és nem akart lemondani róluk. Azon kezdett gondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekre, meg másokra költi. Ahányszor csak másnak adott egyet, Tamás elkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette őt, nem adott olyan gyakran Meleg Bolyhosokat. Tamásnak tartalékolta őket.
A gyerekek látták ezt, és megtanulták, hogy rossz dolog Meleg Bolyhosokat adni, ahányszor csak kérnek, vagy kedvük van hozzá. Ők is nagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték a szüleiket, és ahányszor csak azt érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők is ellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhost adnak ki a kezükből. Bár találtak egy Meleg Bolyhost, ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, egyre kevesebbszer nyúltak bele, és egyre fösvényebbé váltak.
Csakhamar az emberek észrevették a Meleg Bolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni. Elkezdtek összetöpörödni, és volt aki meg is halt a Meleg Bolyhosok hiányától.
Egyre többen mentek a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni, habár úgy tűnt, ezek nem segítenek. Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult.
A gonosz boszorkány nem akarta igazából, hogy az emberek meghaljanak (mert halott emberek nem tudnak balzsamot és bájitalt venni). Mindenkinek adott egy zacskót, ami nagyon hasonlított a bolyhos zacskóhoz, csak ez a zacskó hideg volt, míg a Bolyhos meleg. A boszorkány zacskójának belsejében Hideg Szúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az emberek nem melegséget és lágyságot éreztek, hanem hideget és szúrást. Viszont megóvták az embert az összetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta:
– Kérek egy Meleg Bolyhost – az emberek, akik féltek, hogy kimerítik a készleteket, azt felelték:
– Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy Hideg Szúróst?
Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy Meleg Bolyhoshoz juthatnának, de egyikük vagy másikuk meggondolta magát, és a végén Hideg Szúrósokat adtak egymásnak. Így történt, hogy míg kevesen haltak meg, sokan voltak boldogtalanok, és hidegnek, meg szúrósnak érezték magukat.
A helyzet nagyon bonyolulttá vált. A Meleg Bolyhosok, akikről azt gondolták, elérhetők, mint a levegő, rettentően értékessé váltak. Emiatt az emberek mindenféle dolgot megtettek, hogy hozzájuk jussanak.
Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, öten összejöttek, és sose tartották számon, ki ad Meleg Bolyhost kinek. A boszorkány jövetele után, az emberek kezdtek párokra szakadozni, és Meleg Bolyhosokat kizárólag egymás számára tartogattak. Azok, akik megfeledkeztek magukról, és egy Bolyhost adtak a másiknak, bűntudatot éreztek, mert tudták, hogy partnerük valószínűleg megérzi a veszteséget. Azoknak, akik nem találtak bőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellett dolgozniuk a pénzért.
Egy másik dolog is történt. Néhány ember a Hideg Szúrósakat – ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetők voltak – pelyhekkel és festékkel bevonva őket, meleg Bolyhosként adta tovább. Ezek a Meleg Bolyhosok valójában Műanyag Bolyhosok voltak, és további nehézséget okoztak. Például két ember szabadon összejött, és szabadon cserélt Műbolyhosokat, amitől feltehetően jól kellett volna érezni magukat, ehelyett rossz érzéssel váltak el. Minthogy azt hitték, Meleg Bolyhosokat cserélnek, az embereket nagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van rossz érzésük, mert Műbolyhost kaptak.
Tehát a helyzet nagyon lehangoló volt, és minden akkor kezdődött, amikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy egy napon, amikor a legkevésbé várják, megeshet, hogy benyúlnak a Bolyhos Zacskójukba, és nem találnak benne több Meleg Bolyhost.
Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalan vidékre. Úgy tűnt, nem hallott a boszorkányról, és nem aggódott amiatt, hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak. Szabadon adta őket, még akkor is, ha nem kérték. Az emberek elnevezték Dús asszonynak. Néhányan kifogásolták, mert azt tanította, hogy nem kell félni a Meleg Bolyhosok elfogyásától. A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte. Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat osztogatni, amikor kedvük szottyant rá.
A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak a gyerekek védelmébe, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket. A törvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedély nélkül adta ki Meleg Bolyhosait.
Sok gyerek azonban látszólag nem tudta, és nem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta a Meleg Bolyhosok adását, ahányszor csak kedve támadt, és mindig, ha kérték rá.
Mostanában nehéz megmondani, hogy mi fog történni. Vajon a törvény és a rend ereje megállítja a gyerekeket? Vagy a felnőttek csatlakoznak a Dús Asszonyhoz és a gyerekekhez, és megkockáztatják, marad-e annyi Meleg Bolyhos, amennyi kell.
Vajon Tamás és Margit felidézve azokat a napokat, mikor olyan boldogok voltak, és a Meleg Bolyhosok korlátlanul álltak rendelkezésre, újra elkezdi osztani a Meleg Bolyhosokat?

A harc elterjedt a Földön és valószínűleg ott folyik, ahol Te élsz.

Ha akarsz – és ezt remélem, hogy akarsz – Te is csatlakozz hozzá azzal, hogy szabadon adod és kéred a Meleg Bolyhosokat, és hogy olyan szerető és egészséges ember vagy, amilyen csak lehetsz.

Írta: Claude Steiner

Fordította: Nábrády Márta