Csak akkor mehetsz át tűzön és vízen, ha elmédben csend honol, lelkedben béke terem.

Amikor megadod magad a MOST-nak, a jelen pillanatnak és ítélkezés nélkül csak megfigyelsz, legmélyebb Éned, tudatosságod veszi át az irányítást. Ekkor nem pazarlod energiáidat elmédben a múlt történeteinek felidézésére, nem gyártasz elme-programjaidon alapuló logikai forgatókönyveket a jövőre. Nincs mentális zaj, csak  a világra rácsodálkozó gyermeki figyelem, belső csend és béke, jelenlét és flow. A dolgok egy mélyebb összefüggés rendszer szerint alakulnak és ezt örömmel éled át, vagy néha, – ritkábban, – tanulva elfogadsz.  A formák világa az ellentétek világa: pl. a „világos” felismerése csak a „sötét” egyidejű értelmezésével lehetséges. A „rossz” megtapasztalása segít a „jó” felismerésében, – bár ez utóbbi fogalmak mindig tartalmazzák az ember szubjektív nézőpontját…

Az egység állapotában a felsőbb, formanélküli intelligencia megnyilvánulásaként inspirációk érkeznek. Ihletettséget érzel és ez alapján indított tetteidbe végtelen erő áramlik.

Mindnyájan vágyunk eljutni ebbe az állapotba, mégis sokszor hagyjuk magunkat becsapni. Elhisszük koncepciógyártó elménknek, hogy az igazság a különállóság. Elhisszük a reklámoknak, hogy akkor leszünk valakik, ha kitűnünk a tömegből a szépségünkkel, a vásárolt „értékes” tárgyainkkal, a szélsőséges extrovertáltságunkkal, stb. Így érezzük valakinek magunkat az elveszettség és végesség érzésével szemben.

Ez egy nagy csapda, mert minél inkább a szeparáltságban hiszünk, annál inkább manipulálhatóbbak vagyunk, annál inkább rá tudnak venni minket mások a félelem alapú cselekvésre. Aztán ha a kreált bástyáink – nagy ház, nagy autó, fiatal test, felfújt önkép, stb – valamely oknál fogva összeomlanak, óriási csapásként éljük át, akár hirtelen létbizonytalanság érzéssel. Védekező állásba kell vonulnunk, kétségbe esve hajszoljuk újra és újra az anyagi javakat, biztonságot, megműttetjük itt-ott elernyedt testünket.

A helyzetünk megváltoztatására dühből vagy félelemből indított harc és megfeszülés végső soron sosem építő. Rövid távon részeredményt hozhat, de teljes sikert, a belső béke érzésével soha. Újabb ellenségeket szül.

Meddig harcolunk a történésekkel, a helyzetünkkel? Újra és újra, folyamatosan, legrosszabb esetben életünk végéig, mert sosem sikerül legyőzni legmélyebb félelmünket, a végesség elme teremtette érzését, végső soron a haláltól való félelmet.

De van kiút, a jelenlétben való felismeréssel, átérzéssel: a lélek örök és egy, a formanélküli Tudattal.

Lépj ki a mókuskerékből! Változz velünk változatos témákban megmártózva, ám Egy irányba haladva, a tudatosság erejével. Szerető, elfogadó és támogató környezetben, egy legfeljebb 20-22 fős, egymásra odafigyelő csoportban együtt emelkedünk a tudatosság és belső béke felé, június 19-21. között a MOST Közösség elvonulásán.

LÉGY JELEN! – minden értelemben… 

Az esemény linkje: MOST Közösség elvonulás a nyári napforduló hétvégéjén

A MOST Közösség szervező csapata: a MAG Csoport